Vasárnap délutáni emlékképek

2013.04.21.

Első emlékképünk a századforduló meghitt, polgári hangulatát idézi meg. A délutáni kocsikázásra induló hölgyek között e sorok írójának dédanyja (a családi névhasználatban a kornak megfelelően, Ómama) is ott ül, sugárzó szépségében. A tatai polgári élet számos, hagyománytisztelő mozdulatainak egyike volt kikocsikázni Bajra, a szőlőhegybe. A hangulatos dűlőutak a szőlők között, valamint a derűs gazdák vendégmarasztaló borai bódító varázzsal voltak az idelátogatókra, lettek légyen azok helybéli mesteremberek, tatai-, vagy akár budapesti polgárok, esetleg kényes arisztokraták. Úgy sejtjük, hogy egy ilyen bájos derűvel kecsegtető délutánra indultak el e kocsival akkor is, amikor rátaláltak a Szent András dűlő felől megközelíthető Budáni hegy dél-nyugati lankáira, és megálmodták azt a szőlőbirtokot, mely egy évszázadon át a családi gazdaság egyik pillére-, és a nemzetségi hagyomány egyik letéteményese volt.