Vasárnap délutáni emlékképek 02.

2013.05.12.

Második emlékképünk néhány évvel a századforduló után készült. (Úgy tűnik, fontos, hogy megkülönböztessük a századforduló boldog emlékű kifejezését, melyet mindig a XIX. és a XX. század fordulójára értünk, az ezredforduló kifejezéstől, mely a XXI. század kétes értékű hangulatát idézi számunkra.) A kora-tavaszi kikocsikázás a szőlőhegybe már azt feltételezi, hogy nem egyszerű kirándulásról beszélhetünk: bár a napsütés már csalogató, a természet még a virágbaborulás előtt… A családi hagyomány szerint a birtokvásárlás idején készülhetett a kép. Mindez azt jelenti, hogy a lovas kocsi mellett derűs mosollyal a jövőt és egyben a kiszemelt telket szemlélő Ómama már látja lelki szemeivel a birtokot. A földet, melyen egy évszázadon keresztül a legnemesebb szőlők ontják boraikat; és a mandulafák, diófák, barack-, és almafák sokaságát, melyek gyümölccsel látják el családok sorát. Talán azóta sem volt alkalom arra, hogy a Teremtőbe vetett bizalom alapján olyan stabil pillérekre épüljön egy családi gazdaság jövőképe és a nemzetségi hagyomány, mint a századforduló Kárpát-medencéjében.