Pincejárás egy letűnt aranykorban
A Borboléta Pincészet a tatai (és tóvárosi) Michl család egykori szőlőbirtokán épül újjá. E szép ívű újjáépítés egyik alapköve az a hagyomány, melyet a birtok mai gazdája, Michl Éva élesztget nagy elhivatottsággal.
A történet szerint a Michl családnak négy holdas szőlőbirtoka volt a baji szőlőhegy Szent András dűlőjében. A telket úgy 1905 körül Michl Miklós vásárolta, Éva néni nagyapja. Michl Miklós tóvárosi fűszerkereskedő volt, az édesapja után. Miklósnak két testvére volt, István, okleveles mezőgazdász, és Géza, aki gyógyszerészként dolgozott Tatán. Michl Istvánnak, Tatán az Újhegyben volt nagyobb földje, ott termesztett különböző szőlőfajtákat, rendre sok díjat nyert kiváló szőlőnevelő munkájával. Michl Gézának Tatán volt gyógyszertára, ő örökölte a Tatán ma is álló Michl-villát.
A Michl Miklós által vásárolt négy holdas birtokon állt egy présház, híres Esterházy téglából épült. A présházban egy nagy szoba került kialakításra, egy óriási asztallal, egy kamrával és egy préselő helységgel, ahol a mai napig az eredeti prés áll. Ez a nagy fa prés szinte a fél préselő-helységet elfoglalja. Emellett van még egy nagy vasprés is. Itt tárolták a szerszámokat is, valamint ebből a részből nyílt a pince. A pince 120 méter hosszú és jobbra elágazik, amely 60 méter hosszú. A pince két oldalán voltak a hordók, nagyság szerinti sorba téve.
Miklósnak kevés ideje volt a szőlőbirtokra kijárni, mert a Tóvároson lévő fűszerkereskedését vezette. Ideje nagy részét ott töltötte, de hétvégén szívesen kijárt Bajra, hogy szemügyre vegye a szőlőtövek fejlődését. A szőlőmunka tetemes részét napszámosok látták el.
A szőlőbe történő kijárás, a vidám borozgatós hétvégék, nagyobb családi összejövetelek emlékei és emlékképei a ma még élő unokák számára is meghatározó hangulatúak. A századfordulón telepített szőlőtövekből ma is szüretelhető olaszrizling, az egykori présházból megmentett préselő-helység és műemlék jellegű nagyprés, mind-mind sikerrel idézik meg annak a letűnt, innen már aranykornak tetsző idők szelíd harmóniáját. Ma már a dédunokák és ükunokák is örömmel keresik a családi pincejárások derűjét, és próbálgatják a borkóstolás mikéntjét elsajátítani.
A két fénykép keletkezése között akár száz év is eltelhetett… Szép feladat nekünk, a méltatlan utókor számára, hogy megidézzük azt a világot és elsajátítsuk azt a derűt.